Székesfehérvár Maroshegyi részét elöntötte az ár. Az emberek mellett az állatok mentését is meg kellett szervezni, ehhez kérték az ASKA segítségét.

Hétfő éjjel kezdődött az ár, ekkor érkeztek az első menekülők. A nagy roham kedden indult, hiszen ekkor már rohamosan emelkedett a víz, megkezdődött a kitelepítés.

Autóink Noé bárkájává váltak. Ritkán látni ilyen állati kavalkádot. Az első menekültek még a szállító dobozokba is befértek, ők voltak a kétlábúak. Csirkék, kakasok. Majd kétségbeesve evezett egy szalmabála darabján a fekete kiscica. A kis pulihoz szinte az utolsó pillanatban érkeztünk, legyengülve kezdte feladni a küzdelmet. Munkatársaim egymásután hozták az állatokat. Kit ölbe, kit lavórba, kit gyümölcsös ládába, vagy éppen egy hungarocell lapon szállítva. Felszerelkezve vágó szerszámokkal, mert ahhoz, hogy az állatokhoz jussunk, bizony kerítést kellett bontani, nem egy helyen. Egymás után érkeztek a kutyák, csibék, nyulak,majd jött a nehéz feladat.

Koca mama nem igazán értette, miért vetette rá magát 6 megtermett férfiember, és miért húzzák vonják, maguk után. Erőteljesen tiltakozott, mind a 140 kilójával, és ennek hangot is adott. De nem adtuk fel. Bár vízből ki, vasúti töltésre fel, majd ismét vízbe, és már csak annyicska feladat maradt, hogy a koca valahogy felkerüljön az autó platójára. Miután ez is sikerült nagy nyögések között, a kecskék átsétáltatása, úsztatása már sétagaloppnak tűnt.

Így a keddi nap estéjére 35 különféle állat ült az autókon. Tudtuk, hogy maradtak még kacsák, és baromfiak, de azt is tudtuk, reggelig nem ér el addig a víz, folytatás másnap. Így hát másnap ismét a vízben ért minket. Találtunk még cicákat, kiskacsákat, egy kétségbeesett nyuszit, és csirkéket. Úgy tűnt sikerült mindenkit megmenteni.

Persze közben az élet nem áll meg, hiszen változatlanul potyognak a gólyák az égből, még mindig az utcán tekeregtek a vihartól megriadt kutyák, és a cicáknak is ugyanolyan mehetnékjük volt, mint az árvíz mentes napokon. A csütörtöki nap az elmúlt napi bejelentések intézéséből állt. Majd jött a péntek, amikor már kissé borzosan, erősen alvás hiányosan, próbáltuk saját magunkat utolérni. És ekkor ismét megszólalt a telefon. Láttak még 2 cicát. Hát akkor lássuk mi is. Cicákra nem leltünk, viszont megtaláltuk Fannit. Róla annyit kell tudni, hogy hétfő óta elkeseredetten kereste a gazda, de Fanni megijedve a víztől eltűnt, senki sem tudta mi lett vele. Otthonától több utcányira találtunk rá, kapaszkodott a zsombékos talajon, és egy teraszon próbált menedéket találni.

Csak remélni tudjuk, hogy sikerült mindenkit megmenteni, és bizakodunk a csodában, hiszen Fanninak is sikerült 5 napig a vízben életben maradni.