Buksit a gazdája hozta el hozzánk, mert már nem tudta tovább gondozni. A kutyus ennek ellenére nem siránkozott utána, sőt, múltját hátrahagyva bizalommal fordult felénk, hízelgett. Rövidesen érdeklődés mutatkozott iránta, de ekkor a kutya hirtelen beteg lett. Rögtön orvoshoz vittük, aki meg is állapította a diagnózist: kullancs-csípés.

Borzasztóan idegesek lettünk, mert úgy tűnt, talán már késő a segítség. Jeleztük a jövendőbeli gazdinak is a bajt, aki azonban nem adta fel a reményt, hitt abban, hogy Buksika meggyógyul.
Több nap telt el, folyamatos infúziós kezeléssel, de semmi jele nem volt a gyógyulásnak. Titkon már le is mondtunk róla.

Egyszer azonban, mikor mentünk a kutyaotthonba, Buksika farkcsóválással üdvözölt minket, és a felkínált falatokat is boldogan elfogyasztotta. Jeleztük a jó hírt a gazdinak is, aki egy pár nap múlva örökbe is fogadta Buksikát. Rövidesen e-mail érkezett egy fotó kíséretében: Buksi a család régi kutyája társaságában vidáman falatozott a kertben.
 
Zemplén Gazdátlan Állataiért Alapítvány